Mondjuk az azért aggasztó, hogy itt naponta van pár autósüldözés meg lövöldözés, múltkor a tévében live mutattak egy autósüldözést - két, valami lövöldözés miatt körözött fekete nőt(!!) fogtak el végül. Akárkivel beszélek, mind azt mondja, hogy ó, Houston nem veszélyesebb, mint bármelyik nagyváros, de szerintem ez azért nem igaz, mert itt gond nélkül lehet fegyvered. Triesztben nem volt ilyen probléma: ott, úgy gondolom, utoljára 1950-ben követtek el erőszakos cselekményt, aminek keretében egy nyugdíjas ellopott egy kiló kenyeret a Coop nevű, méltán népszerű élelmiszeripari egységből.
Nagyon szeretem a lakásunkat, de folyton felmerül, hogy el kéne költözni, mert a környék kicsit túl steril és sehova nem lehet menni babakocsival (körös-körül autóutak vannak), de a költözés azért is megfontolandó, mert egyrészt már negyedszerre költöznénk három év alatt, másrészt meg ez a lakás biztonságos, szép és nagyon világos, jó helyen van, eddig összesen öt bogárral találkoztunk (ebből egy volt óriás példány, épp csak cigit nem kért), ami nagyon jó arány, tekintve, hogy Houstonnak súlyos csótány problémái vannak.
Mi mondjuk leginkább a barátságos és elegáns Rice Village-ben vagy a liberális, melegbarát Montrose-ban szeretnénk lakni. Érdekes, hogy Montrose tűnt eddig a legeurópaibbnak és ott még emberek is vannak az utcán. Mondjuk valahol olvastam olyat, hogy Montrose-ban nem laknak heterók, de azért ez valószínűleg túlzás. Jó, gondolom a kétgyerekes családok nem oda szoktak költözni, hanem Katy-be (btw itt nőtt fel Renée Zellweger is) meg Sugarland-be, de ezek egyrészt marha messze vannak Marci egyetemétől, másrészt mindkettőben nagyon amerikai, hátborzongatóan egyforma kertek és házak sorakoznak egymás mellett sűrű sorokban. Nem csodálom, hogy az amerikai művészfilmek örök témája a menekülés az amerikai kertvárosból...