Már hetek óta készülünk felrakni a galvestoni kirándulás képeit. A városka egy 32 mérföld hosszú és két és fél mérföld széles szigeten van a szárazföldhöz közel, a Mexikói Öböl szélén. Értelemszerűen 32 mérföldnyi homokos stranddal rendelkezik, és itt található a világ leghosszabb egybefüggő sétánya (kb. 10 mérföld). Az "óváros" tele van régi, nagyon szép épülettel és villával.
Így télen nagyon különös hangulata volt a tengerpartnak, de leginkább a sziget csücskének, ahol az országút egyszer csak véget ér. Az itt található szoroson nagy tartályhajók járnak. Körben nagy, üres területek, különös, magányos épületek álldogálnak.
Érdekesség, hogy 1865-ben itt kiáltották ki a rabszolgaság eltörlését, valamint az 1900-as Nagy Vihart az amerikai történelem legnagyobb természeti katasztrófájának tartják (hatezer halott), amely után az egész várost 5 méterrel megemelték a víz ellen.
Nagyon tetszett a város hangulata. Itt van néhány kép, előbb a sziget vége és a part, aztán a régi házak:
Piramis, benne akváriummal
Kísérteties épületek a semmi szélén
A sziget csücske: vége az útnak.
Az óriási üres terület ellenére a cölöpház-lakópark a magányos vasbeton háztömb árnyékában épül.
"Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér"
Nyílegyenes országút a parton és a világ leghosszabb "járdája".
Móló
Katika kagylókat szedeget.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.