A legtöbb előzetes aggodalmunk, a koraszülés mellett, Fannihoz kötődött. Oltást kellett neki adni több mint egy hónappal az út előtt, ezerféle papírt kellett kitöltetni kétféle állatorvossal a repülés előtt egy héten (vagy három napon?) belül. Ki kellett deríteni, milyen hordozóban lehet szállítani. Ez még ma sem világos, és Chicagóban riogattak is, hogy nem jó a ketrec, de azért nem lett baj. (Az van, hogy a légitársaságok szerint az IATA által jóváhagyott hordozó kell, de az IATA vastag betűvel tudatja a honlapján, hogy ők nem hagynak jóvá egyetlen konkrét hordozót sem, csak általános elveket rögzítenek.)

Az amerikai légitársaságot (United, Chicago-Houston) rengetegszer felhívtuk, ők az ún. heat restriction-nel riogattak: ha bárhol az út során 29 Celsius fok felett van a hőmérséklet (előreláthatóan), akkor nem viszik el a cicát. Na most a LOT-nál (lengyel légitársaság, Bp-Varsó-Chicago) soha nem is hallottak a call centeresek ilyesmiről, ami azért érdekes, mert kb. minden légitársaság oldalán olvasható ilyen. A naiv unitedesek szerint Ferihegyen meg fogják nézni az előrejelzést, és nem fogják felvenni a macsekot, ha túl magas hőmérsékletet látnak. Én ezt nehezen tudtam elképzelni, és igazam is lett: Budapesten egy darab papírt vagy útlevelet - merthogy az is van ám neki - nem kért senki tőlünk, heat restriction-ről nem is beszélve. Most már tudjuk, hogy a chicagói átszállásnál nem, de Houstonban (este 11 után!) átléptük a megengedett határt. És ahogyan Molly írta, bár karanténtól rettegtünk, a chicagói belépésnél is nagyjából 3 másodpercet foglalkoztak vele, egy nő bepillantott a hordozóba és már nyomta is a pecsétet.

Persze ezen kívül is izgultunk: mi van, ha elkeverik, nem rakják át Varsóban, vagy ha szörnyethal ijedtében az iszonyú zajban? Miután Chicagóban leszállta a gép, szerencsére kiszúrtam, hogy épp az ablakunk alatt pakolják a csomagokat, és igen!, a cica ketrece is ott volt. Azt is láttuk, hogy mozog benne valaki, ekkor nyugodtunk meg igazán. Nemsoká találkoztunk vele, és ki is kellett venni a hordozóból; ezen Molly legott kiborult, hogy karmolni fog, el fog rohanni Chicago downtownig, de persze semmi efféle nem történt.

Mikor beszálltunk a harmadik repülőbe, az ablakból figyeltük, ahogy már minden csomagot rég bepakoltak, csak Fanni kennelje árválkodik a sötétben a futószalag mellett, de a felszállás előtt nem sokkal ő is beszállt és Houstonban végleg megkaparinthattuk.