Már az érkezésünk óta tervezzük, hogy írunk az elképesztő városképről, jó sok fotóval dokumentálva, de mindig csak halogattuk, nincs elég fénykép, nincs idő a babák miatt stb. Úgy döntöttem, ez annyira érdekes és furcsa, hogy több bejegyzés is szólhat erről, fogunk még képeket is feltölteni, miért ne kezdhetnénk el akár most.

Nézzük a méreteket. A "Houston Statisztikai Terület" 32312 négyzetkilométer, azaz nagyobb, mint Magyarország területének a harmada. A tulajdonképpeni City of Houston 1642 négyzetkilométerrel háromszor akkora, mint Budapest. A városban 2.3 millióan laknak, ez meglepő módon elég ahhoz, hogy a negyedik legnépesebb amerikai város legyen New York, Los Angeles és Chicago után. Az agglomerációban 5.9 millióan laknak.

De a Budapesthez hasonló méretű város még nyomokban sem emlékeztet Budapestre, se bármelyik európai városra. Egy barátom még otthon figyelmeztetett, hogy két európai értelemben vett nagyváros van amerikában, New York és San Francisco, és ennyi. (Én még hozzátenném Bostont talán.)

Elképesztő, ahogy itt élnek az emberek. Először is, mindenhova mindenki autóval jár, tehát nincsenek emberek az utcán. Emiatt lényegében utca sincs, sok helyen a járdával sem bajlódnak. Van azért tömegközlekedés, de a buszok szinte kizárólag a fekete és hispán lakosság használja, esetleg tolókocsis veteránok, néha én. Van egy light rail nevű villamosra emlékeztető kisvonat, erre nagyon büszkék. Mivel átmegy a Medical Centeren és az egyetemek közelében (itt van egy nagyon rövid, utcára emlékeztető dolog), ezen azért napközben vannak emberek.

De a nagyon nagy többség kocsival jár. Reggel elmennek dolgozni, aztán munka után elautóznak bevásárolni, esetleg enni valamilyen étterembe vagy gyorskajáldába. Ezek igen racionálisan egy kupacban vannak: nagy parkolók, amiket bevásárlóközpontok, evős helyek és esetleg kisebb boltok vesznek körül. Utána szépen hazavezetnek az apartman complexükbe vagy az uniformizált lakóövezetükbe TV-zni. Nyilván később árnyaltabb képet fogunk alkotni az itteni életmódról, de egyelőre nagyon ezt látni. Így elég kevés lehetősége van az embereknek találkozni, megismerkedni egymással, állítólag a legtöbben az interneten találnak párt maguknak.

Vannak persze nem műanyagnak kinéző lakórészek is, nagyon amerikai, kerítés nélküli tégla- vagy deszkaházakkal, merőleges, fás utcákkal:

De szerintem a probléma az, hogy azok a helyek, ahol az emberek laknak és azok, ahol élnek - azaz esznek, vásárolnak, szórakoznak, sportolnak - tökéletesen elkülönülnek egymástól. Hangulatos sétálótcáról, szökőkutas főtérről, kávézókról, egymás mellett sorakozó kirakatokról és kisvendéglőkről nem is álmodhatunk.

A születésnapomon először egyedül hagytuk a babákat egy bébiszitterrel és naiv módon "bementünk a városba" kikapcsolódni. Jól kinéztem a netes ajánlókból, hogy van egy csomó (mérsékelten) érdekes hely, kisebb-nagyobb park, egy több utcát bekebelező bevásárlóközpont stb. Ehhez képest majdnem tökéletesen kihalt szellemváros fogadott bennünket.

A bevásárlóközpont, nagyon nyomasztó volt kódorogni benne és a környékén.

Hajléktalanokat azért lehet látni; bal oldalon a villamosmegálló.

Persze lehet mondani, hogy miért akarunk a downtownba menni hétvégén, persze, hogy kihalt. De akkor hova menjünk? Mert OK, hogy a londoni City is kong az ürességtől hétvégén, de ha kicsit arrébb megy az ember, hihetetlen pezsgésbe csöppen. Itt nincs arrébb. Vagyis van, végtelen lakóövezetek és bevásárlós szigetek váltogatják egymást. 

Nehéz visszaadni a város hangulatát, de igyekszünk majd még több képpel átadni valahogy ezt az élményt, ami valószínűleg a legerősebb és legfurcsább mind közül.

Update: Tegnap megtudtam, a választ: nem a downtownba kell menni hétvégén, hanem az uptownba, ahol valóban van egy óriási bevásárlóközpont  (Galleria) és a területen sok étterem, és talán más is található.